Medical Lady

Mikroszkopikus varróanyag a szerencsét hozó ízeltlábútól

Pókfonállal sikerült sérült idegek kiesett részeit áthidalni, mintegy "összenöveszteni" az átvágott idegvégződéseket. A kutatók azt ígérik, hogy három év múlva a pók(háló) emberen is segíteni fog.

A sokak által rettegett pókokat már eleink is próbálták gyógycélokra felhasználni, nem sok sikerrel. Míg a népi gyógyításban sebekre helyezett pókháló, akárcsak a macskaszőr, a szárított varangyos béka és más gusztustalanságok nem igazán tartoznak az orvostudomány sikertörténetei közé, manapság a szem- és idegsebészek már arról álmodoznak, hogy a pókhálót mikroszkopikus varróanyagként használják fel.

Ez a terv ma még valóban csak álom, ám az első lépéseket megtették. Hannoveri kutatóknak patkányoknál, majd majmoknál is sikerült pókfonál (tudományosabban pókhálóselyem) felhasználásával az elszakadt idegfonatokat - ha nem is összevarrni, de az idegvégződések összenövését serkenteni. Amennyiben ez emberben is sikerül, akkor rengeteg bénulásos, beidegzési zavart sikerül majd meggyógyítani. Hisz nem csak balesetekben, szövődményes szülések során, de például daganatok eltávolításakor is sérülnek, elszakadnak vagy kimetszenek rövidebb-hoszszabb idegpályákat.

A központi idegrendszerben, az agyban a sérült idegek regenerálódási esélye minimális. Kevésbé közismert viszont, hogy a periférián a sérült idegvégződések növekedésnek indulhatnak, és szerencsés esetben a finom ideghálózat újra helyreállhat. Persze ez a regenerálódási képesség az idegkárosodás mértékétől, kiterjedésétől, a kiesett idegpálya hosszától, azaz az áthidalandó távolságtól is függ. Meg az ideg útjában álló heg- és sarjszövettől és az időtől.

Korábban is voltak olyan próbálkozások, hogy az idegek regenerálódásának útját mintegy "kisínezzék", hogy olyan mátrixot alkossanak, amely vezeti, támogatja, amelyen "felkúszhat" az újra növekedésnek indult idegrost. Peter Vogt, hannoveri kézsebészprofesszor bevallotta, hogy a próbálkozások során számos kudarc érte őket. A Der Spiegelnek beszámolt arról, hogy állatokból kimetszett rövid idegszakaszok áthidalására először olyan aprócska kollagén csövecskékkel kísérleteztek, amelyekbe felszívódó varróanyagot helyeztek, hogy az vezesse az idegszálakat. Nem ment. A kudarc fő oka az volt, hogy a varrócérnácska felszívódása során enyhén savas közeg keletkezett, és ez elég volt, hogy az újonnan alakult finom idegszálak burka - és ezzel maga az idegsejt - gyorsan elpusztuljon.

Ekkor gondoltak egy merészet, és Tanzániából beszerezték az úgynevezett kerékháló pókok egyik alfajának néhány hatalmas példányát. Ugyanis a pókháló alapanyaga, a mirigyek termelte selyemszál olyan fehérjékből áll, amelyeket befogad a szervezet, nem löki ki. Nem okoz allergiát sem, és elég hosszú életű. Három-hat hónap alatt bomlik le - épp annyi idő alatt, amíg szükség van rájuk, hogy megtámasszák az összenövő idegeket. Így hát a szerencsétlen ízeltlábúakat hetente kétszer a hátukra fektették, és finoman ingerelni kezdték. Ennek hatására a pókok hasában lévő mirigyek reflexesen pókhálóselymet termeltek. Méghozzá sokat: egy alkalommal egyetlen állatból néha 200 méter fonalat is nyertek, és finom csipeszekkel aprócska kipreparált vénákba, visszerekbe helyezték. Az így nyert csövecskét, benne a pókhálóval, a kísérleti patkányok kivágott idegpályáinak helyére illesztették. Ebbe az aprócska mátrixba, hálóba kúsztak bele a növekvő idegvégződések.

Teljes siker: ami nem ment a felszívódó varróanyaggal, ment pókfonállal. A patkányoknak összenőttek az elvágott idegvégződései. Ezt követően a kutatók bátrabbá váltak. Az alsó végtagokat ellátó nervus ischiadicusból kivágtak egy tízcentis darabot - három hónap múlva a "bepókhálózott" állatok csak enyhén sántikáltak. Az élettani vizsgálatok megerősítették: az idegek újra teljes értékűek lettek.

Régóta tudjuk: a pók szerencsét hoz. ;)

Sikerült új petesejteket előállítani fiatal és felnőtt egerek petefészkéből vett őssejtek felhasználásával - közölték kínai kutatók a brit Nature Cell Biology című szaklap vasárnap megjelent számában.

A tudósok úgy vélik, a petesejtek, avagy elsődleges oociták képződése a legtöbb emlősnél, így az embernél is lezárul a születés előtt, számuk nem növekszik. A Csi Vu által vezetett sanghaji kutatócsoport azt állítja, hogy női ivarvonali őssejteket sikerült izolálniuk ötnapos, valamint felnőtt egerek petefészkéből. Az MTI híradása szerint az így nyert sejteket hat hónapig laboratóriumi sejtkultúrában tenyésztették tovább, majd terméketlen nőstény egerek petefészkébe ültették. A kísérleti állatok 80 százalékának ezután természetes párosodással fogant utódai születtek.

Dinnyés András, a Szent István Egyetem professzora ugyancsak előremutatónak tartja a kínai eredményt. Azt már régóta tudjuk, hogy különböző szövetekben lehet őssejtet találni, ilyen szövet a petefészek is. Évekkel ezelőtt embrionális őssejtekből már sikerült hím és női ivarsejteket előállítani, de ezzel a módszerrel nem tudtak egészséges utódot létrehozni. A kínaiak mostani kísérlete azt igazolja, hogy testi őssejtekből is létre lehet hozni petesejteket.

A módszernek a veszélyeztetett fajok megmentésénél lehet szerepe, de a humán reprodukciós problémák kezelésében is megoldást jelenthet. Ugyanakkor nem biztos, hogy ami működik a rágcsálókban, az humán vonalon is életképes.

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.

Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. 

Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy azaz ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért. Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma - bármilyen sok is jusson - véges.

--------Minden pillanat kincs, ami a tiéd!
És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.
A Tegnap történelem. A Holnap rejtelem. A Ma ajándék."

Sziasztok!

Egy orvostanhallgató lány leszek szemptembertől, ha minden igaz. Azért indítottam el ezt a blogot, mert már régóta szerettem volna egy saját oldalt, ahol megmutathatom azokat a dolgokat, amelyek engem érdekelnek. Szeretném életemet arra szentelni, hogy segítsek a beteg embereken. Azt, hogy milyen területre fogok orientálódni, még nem döntöttem el. De szeretnék mindenképpen valami sebészi szakma felé elindulni. na erről majd később, többet. Remélem, hogy befogadó látogatókra találok. És milla pusszanat....

 Medical Lady